Ismerjük meg az albumot Erik nyilakozata alapján:

„A 10 és fél lemezzel egy nagyon fontos mérföldkÅ‘höz ér nem csak a közös szakmai utunk, de személyenként a művészetünk is.

Az, hogy Bori szövegíróként, én pedig zeneszerzőként is meg tudtam nyílvánulni, az egy külön öröm és büszkeség.

A hangzásvilágát nagyon nehezen tudnám meghatározni, mert maximálisan csak az érzéseink irányítottak, nem követve szabályokat, divatokat. Én alapvetően egy melankolikus, érzelemdús lemeznek mondanám, de kerültek rá tempósabb, blues-os dalok is.

Az album próbál a felületes érzelmek megélésén túlmutatni, ezzel vállalva a kockázatot, hogy nem fog tömegeket megmozgatni, csak egy kis réteget, akiknek szüksége van az ilyen jellegű dalokra.

Feldolgoz halálélményt, vágyódást, öregedést, félelmet, felnőtté válást, elmúlást ,olyan dolgokat amikről lehet, hogy ijesztő beszélni. De kihangsúlyozandó, hogy nem erőszakos üzenetádás, vagy tanítás a cél.

Az elmúlt időszakban, ezek a mi megélt érzelmeink, tapasztalásaink. Az volt a dolgunk, hogy felismerjük ezeket az erős érzéseket, ne bújjunk el előle, hanem írjuk meg őket. Valami olyat szerettünk volna csinálni, amit, ha mástól hallunk, nekünk is ad, minket is épít és óvatosan rámutat dolgokra.

Olvasni kell a hangok és a szavak között. ÉrtÅ‘ füleket kíván.”